Dyondra Verymor Alkhatar
Dyondra kisgyermekkora idilli környezetben telt, ábrándozva csodás jövőről, zavartalan családi együttlétről. Mindez hamar megváltozott számára, amikor apja elutazott, és csak ritkán látogatott haza. Olyankor is merev és hideg maradt. A szülők elhidegülése, a testvérek/unokatestvér betegségei, az apa távolléte mind jobban nyomasztották. Ez a fojtogató környezet hozta ilyen korán felszínre Dyondrában a betegséget. Külsőleg nem változott rajta semmi, de hangulata roppant mód változékony lett. Rohamai idején veszélyt jelentett saját magára és a környezetében élőkre is.
Serdülő korában Hammuran atya javaslatára a Reskyn Puur kolostorba került, Razael Akhriell mesterhez, hogy ott megfelelő környezetben nőhessen fel és tanulhasson betegsége ellenére.
Intelligens lévén, tudta, hogy mindez az ő javát szolgálja, és minél hamarabb megtanulja „harci lázát" csillapítani, sőt kordában tartani, annál hamarabb lehet hasznára képességeivel és tudásával családjának.
Hosszú évek teltek el. Fájdalmakkal teli, de eredményes évek voltak, hálás szívvel lépett ki a kapun, mikor végre hazamehetett otthonába.
Rég nem találkozott a családdal, mivel látogatót nem fogadhatott. Teljes zavartalanságban kellett töltenie a kolostorban töltött időt, hogy semmi ne zaklathassa fel. Állapota sokáig instabil volt. Kezdetben nyugtatókkal, különféle szerekkel próbálták elnyomni a dühét. Mivel megszűntetni nem tudták, hasznosítani akarták a lány fölös energiáit. Elméleti képzései mellett kard- és tőrforgatást tanult, úszott, lovagolt. Ez már kezdte elérni a megfelelő hatást, ám még nem volt elegendő, hogy a külvilágba engedjék. Edzések alkalmával vették észre, hogy a fizikai fájdalom segít a harag kordában tartásában. Így felszereltek az alkarjára egy csatos, kívül-belül szögecses karvédőt, amit szükség esetén meghúzhat saját karján, így a fájdalom hatására esélye nyílik a harci láz elkerülésére. Az edzéseket nagyon komolyan veszi, ellenfelének fel kell készülnie a menekülésre, ha az alkarvédő nem válna be.
Napi meditációit sem hanyagolja el, mivel úgy érzi, ez is hozzásegíti őt a nyugodt légkör, a kiegyensúlyozott lelkiállapot megteremtéséhez.
Tolerálja mások különbözőségeit, hibáit. Igyekszik mindenkit úgy elfogadni, amilyen. Időnként azonban az ő türelme is elfogy, és ilyenkor jobb nem a közelében lenni, nehogy elborítsa a düh.
Hullámzó kedélyállapota miatt egyre többen távolságtartóan viselkednek vele, mert sosem tudhatják, mikor, miért „lobban lángra" , és tesz kárt valakiben. Nem reméli már, hogy akadna olyan kyr, vagy bárki más, aki párjául választaná, fájdalmasan, de beletörődni látszik.